Ahány ember, annyiféle titokzatos világ
Néhány gondolat a fejlesztő pedagógiáról
Anyák napi készülődés során egy vers nagyon megragadott. Gondoltam, Önöknek is tetszeni fog, ezért ezen az oldalon továbbadom:
Kiesett alul két fogam.
Eléggé sajnáltam, mert
Pont az a kettő volt a legfehérebb.
A szüleim azt mondták,
Hogy már iskolaérett vagyok.
Láttam, hogy a Dédimamának is
Hiányzik már egy csomó foga.
Mondtam neki, hogy akkor már ő is iskolaérett.
Ő kinevetett, és azt mondta:
Esze ágában sincs iskolába járni.
Nagy kár, pedig ülhetne mellettem.
Jóérzésű, igazi humorral megáldott verssorok.
Ha átgondoljuk a vers tartalmát, érezzük mennyire fontos a gyermek lelki egészsége számára a szeretetteljes család, nyugodt légkör, ahol a családtagoknak feladata, a mindennapoknak ritmusa van.
A gyermeki szeretet a legfontosabb számunkra. Ha érzelmileg kötődik családjához, tanítójához, szereti az iskoláját, szeret tanulni és akkor nevelhető. S hogy valóban iskolaérett-e, azt előre látnunk kell. Képes-e megfelelni bizonyos alkalmazkodási követelményeknek, testileg, lelkileg szociálisan elérte-e a sikeres iskolai munkához való érettséget. Ha ezek a képességek hiányoznak, nem tudja magát fejlett szókinccsel kifejezni, kevesebb benne a tudás iránti vágy, figyelme szétszórt, mozgása kevésbé kifinomult. Nem véletlen hangzik el egyikük – másikuk szájából szeptember 2. hetében a várva-várt iskolában, hogy: „ Na, most nekem ennyi elég az iskolából!” – és kellő komolysággal csomagolni kezd.
Nagyon fontos, hogy ne csak a maga által választott feladatokhoz legyen kedve, hanem a tanító néni által meghatározott feladatokat is teljesítse. Évről évre növekszik azoknak a gyerekeknek a száma, akik nem úgy teljesítenek az iskolában, ahogy azt szüleik, tanítóik szeretnék. Úgy is mondhatjuk” összeillési zavar” áll fenn a gyermek és az iskola között. Ennek számos oka lehet: a gyermek részképességei, intelligenciaszintje, szociális-kulturális környezete, ill. kevés a gyermek számára a gyakorlásra szánt idő.
Ha ezeket a tényezőket nem korrigáljuk, akkor alakulnak ki a tanulási korlátok: a tanulási nehézség. tanulási zavar. A tanulási nehézség általában egy tantárgyban való lemaradást jelent, aminek oka lehet a feladat meg nem értése, vagy egy hosszabb betegség. A tanulási zavar már egy átfogóbb, több tantárgyat érintő lemaradást jelent. Ehhez már előfordul, hogy magatartási zavar is társul: szorongóvá, vagy az osztály bohócává válik a gyermek. A közoktatás egyik legnehezebb, megoldásra váró problémája a tanulók eltérő képességeiben rejlik, azaz a differenciált tanítás megszervezése. Ez a szükséglet hívta életre a fejlesztő pedagógiai tevékenységet.
A fejlesztő pedagógus munkájának alapvető irányítója nem a tananyag, hanem a gyermek képessége. Pl. egy hosszabb betegségből visszaérkező gyermekkel fejlesztő órán tevékenykedik a pótlás érdekében. A lassabban haladókkal differenciáltan foglalkozik, ill. részképességeket, önismeretet fejleszt. Mint fejlesztő pedagógusnak célom óráimon a mindennapok örömét, sikerélményt biztosítani ezeknek a gyerekeknek, akiknek a frontális osztálymunkában ritkábban adatik meg az önállóság, hibátlan feladatteljesítés. A foglakozások hangulata játékos, kreatív, gyakorló jellegű. Kerüljük az iskolai helyzeteket. Körben helyezkedünk el kis asztaloknál, amiket a tevékenységeknek megfelelően mozgatni tudunk. A foglakozások időpontja és helye állandó: egy hangulatos, kisméretű fejlesztőszoba. Időpontját a gyermekek órarendjében rögzítjük.
Tapasztalataim alapján a gyermekeknek élményt jelent a fejlesztő foglalkozás. A kiscsoportos foglakozás során olyan osztálytársakkal játszanak, tevékenykednek együtt, akikkel az osztályban ritkán beszélgetnek, ritkán játszanak, mert más az érdeklődési körük. A sors azonban ezekben az órákban alkalmat ad arra, hogy új barátokat szerezzenek, közelebbről megismerjék egymást, megértsék egymás gondjait, megtanulják elfogadni társaik viselkedését, felfedezzék egymás értékeit. Ezáltal segíteni tudnak egymásnak az osztályközösségbe való beilleszkedésben. A foglakozások menete alkalmazkodik a gyermekek aktuális érzelmi, mentális, fizikai állapotához. Bemelegítő, ráhangoló beszélgetésekkel, játékokkal, gyakorlatokkal kezdünk. Majd ezután a foglalkozás fő feladata a részképesség-fejlesztés, gyakorlás, bevésés következik. Kedvenc játékokkal, örömmel, nevetéssel – néha bosszankodva, mint Fekete Péter- fejezzük be az órát.
Számomra is öröm, ha úgy megy ki a gyermek óra végén a teremből, hogy ugye legközelebb is jöhetek. Elém szaladnak a folyosón, és boldogan mesélik, hogy megdicsérte őket a tanító néni, vagy jobban sikerült a dolgozat, mint az előző. A gyermekeket mindig önmagukhoz mérjük, azt figyeljük, hogy önmagukhoz képest mennyit fejlődtek. Hiszen minden gyermek fejlődik ,csak van aki gyorsabban,van aki lassabban. Ezért kell, hogy nagy türelemmel, megértéssel neveljük őket. Az együtt fejlesztés érdekében rendszeresen tartom a kapcsolatot a gyermekek szüleivel, pedagógusaival, az iskola védőnőjével, gyermekvédelmi felelőssel, ill. a nevelési tanácsadó, szakértői bizottságok munkatársaival.
Ha már tanulsággal kezdtem írásomat, hadd fejezzem be Halász Judit mindannyiunk számára megfontolandó soraival:
Úgy érkeztünk mindannyian, hogy nem volt szavunk,
Egyikünk sem kérte, mégis mind itt vagyunk.
Piciny magból kikeltünk, mint nyíló virág,
Ahány ember, annyiféle titokzatos világ.
Oroszi Klára
fejlesztő pedagógus